Az ember elgondolkodik néha hogy mi szeretne lenni. Mindenki folyton csak azt kérdezi, na és tudod már milyen irányba folytatod? Vagy esetleg nyíltan rákérdez, Mi leszel ha nagy leszel? Azt hiszem minden velemkorúnak egy a véleménye: le ezekkel a kérdésekkel!! Főleg az ilyen dedós formával...Igazán érthetelen számomra hogy egy tizenöt tizenhat éves gyereknek mért kell eldöntenie hogy miből akar megélni az elkövetkezendő 40, 45 évben. Hiszen ez eléggé huzamos idő!! Ebben a korban mindenki csak azzal bíztat, hogy olyat válassz amit szeretsz. De a muzsikálásból hogy fogom én fenntartani nagybendőjű családom, és részeges férjem??
Amikor kicsi voltam a szüleim azt akarták hogy ügyvéd legyek, én azonban egy tanyán akartam élni, és állatokkal akartam foglalkozni. Aztán egyre cseperedtem, és általánosban az egyetlen négyesemet biológiából szereztem meg, így egyre távolodtam az erdő széli tanyámtól. Elfogadtam végre szüleim akaratát, és ügyvédnek készültem, de nem volt bennem a lelkesedés, hogy gátlástalanul védjem azokat a mocskos alakokat, akik pedofíliával ültek a tanuk padján. Így tovább ugrottam az újságírásra. Végre valami amit szeretek, érdekel és alán meg élnék belőle. Na már megvan az akarat, a lelkesedés, a tudás...de valahogy mégsem jön össze...az irodalom tanárom egy rakás szar. De ennek ellenére mégis érdekel a véleménye, ami természetesen az, hogy a fogalmazásaim bénák, és egy akaratos lúzer vagyok...Hát hogy ne legyek akaratos ha az életem múlik rajta?? Nyíltan a szemembe mondja, hogy belőlem sosem lesz újságíró. Mit tegyek, fogadjam el, próbáljak ki valami mást, vagy szedjem össze magam, és mindent bele adva megvalósítsam az álmom?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.